Kezdőlap Gyermekeink Amitől minden szülő retteg: SNI

Amitől minden szülő retteg: SNI

1035
0

Sok a tévhit és az indokolatlan félelem a sajátos nevelési igényű (SNI) címszóval kapcsolatban, pedig a tájékozottság nagyban javítaná az érintett gyerekek kilátásait. Az SNI gyűjtőfogalom, amely többletjogokat biztosít a különleges bánásmódot igénylő gyermekeknek, tanulóknak. A sajátos nevelési igényt szakértői bizottság állapítja meg. Kategóriái: mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékossággal élő és halmozottan fogyatékos.

A szabályozás célja az, hogy a gyerekek az állapotuknak, helyzetüknek megfelelő ellátáshoz, foglalkozáshoz, oktatáshoz hozzáférjenek. Így joguk van arra, hogy különleges gondozás keretében megfelelő gyógypedagógiai, pedagógiai, konduktív pedagógiai ellátásban részesüljenek, mégpedig a korai fejlesztés, az óvodai, iskolai nevelés és oktatás, illetve a fejlesztő felkészítés keretein belül. A szakértői bizottságok szerepe ebben kulcsfontosságú: feladatuk, hogy javaslatot tegyenek a konkrét ellátásra, annak módjára, formájára, helyére, s hogy megvizsgálják az adott intézményben a különleges gondozáshoz szükséges feltételek meglétét.

SNI kivizsgálás menete

A legtöbb esetben az óvodapedagógus kéri a gyermek kivizsgálását. Ezt követően az óvoda gyógypedagógusa egy darabig megfigyeli, hogy valóban indokolt-e az alaposabb kivizsgálás. Amennyiben igen, akkor a gyermeket elküldik a területileg illetékes pedagógiai szakszolgálathoz, ahol 3-4 szakember, köztük gyógypedagógus, pszichológus és logopédus is felmérést végez.

Innen kétfelé mehet az út. Elképzelhető, hogy a szakszolgálat úgy ítéli meg, nem olyan súlyos a helyzet, és a gyermek kap egy BTM címkét, ami a Beilleszkedési, Tanulási és Magatartási probléma rövidítése. Ezzel és a fejlesztési javaslatokkal visszaküldik az óvodába, ahol fejlesztőpedagógus foglalkozik a gyerekkel, majd egy év múlva ismét megvizsgálják, hogy merre tart a folyamat.

A szakszolgálathoz került gyerekek másik részét további vizsgálatokra küldik a megfelelő szakértői bizottságokhoz. Itt standard tesztekkel 3-4, vagy akár 5 órán át, de a saját tempójukban, szüneteket beiktatva vizsgálják őket. Ezeknek az eredményétől függően kaphatja meg egy gyermek a sajátos nevelési igényű státuszt.

Amire érdemes odafigyelni

Az óvodás korosztálynál az egyik leggyakoribb probléma, hogy a gyerek nem, vagy nagyon keveset beszél, a szülők pedig nem veszik komolyan, mert azt hiszik, hogy ez ebben az életkorban ez még elfogadható. Egy hároméves gyereknek azonban már folyékonyan kellene beszélnie.  A másik, amivel egyre gyakrabban találkozhatunk, az autisztikus tünetek megjelenése. Ez megnyilvánulhat ismétlődő mozgásokban, melyek megnyugtatják a gyermeket, például folyamatosan forog a tengelye körül, vagy előre-hátra dülöngél. Jellemző, hogy ezek a gyerekek az átlagosnál nehezebben tolerálják a hangzavart, illetve a játékokkal nem a hagyományos módon játszanak, hanem kizárólag bizonyos részeivel foglalkoznak, például a kisautó kerekét pörgetik, és nézik hosszú időn keresztül.

Egyénre szabott fejlesztés

A sajátos nevelési igényű gyerekek mozgásos, gyógypedagógiai és logopédiai fejlesztésben részesülnek, attól függően, hogy mit ír elő a szakértői bizottság.

A kapott papíron részletesen szerepel, hogy milyen jellegű nehézségei vannak a gyereknek, és tételesen felsorolják, milyen területeken szorul fejlesztésre. Minden esetben gyerekre szabottan állítja össze az óvodai gyógypedagógus a fejlesztési tervet. A bizottság pedig 1-2 évente ismét kivizsgálja a gyereket, hogy van-e változás.

A gyermek a bizottsági ajánlásnak megfelelően, általában heti 2-3 alkalommal vesz részt mozgásos, gyógypedagógiai és logopédiai foglalkozáson. Fejlesztik többek között a beszédhangok képzését, a térbeli és síkbeli tájékozódást, a testsémát, a vizuális és verbális észlelést, valamint az emlékezetet. A gyerekek, pontosabban a szülők, házi feladatot is kapnak, ugyanis az otthoni gyakorlás elengedhetetlen a fejlődéshez.

Amikor a szülő megkapja az SNI szakértői véleményt, sokszor nehéz eldöntenie, hogy gyermekét szegregált vagy integrált oktatási intézménybe vigye-e. A szegregált iskolákban a tanítás, csoportok szerint, elkülönített formában zajlik, míg integrált oktatás esetén a normál rendszerben, a többi gyerekkel együtt nevelkednek az SNI gyerekek. A választásban sok múlik a gyermek állapotán, de a szülői attitűdön is. Manapság egyre nagyobb teret nyer az integráció elve, s ez a szülők döntéseiben is mindinkább megjelenik. A szakértői bizottság segít a döntésben, amikor kijelöli a gyermek számára a diagnózis alapján javasolt iskolákat. Van, amikor a szülő kifejezetten szeretné, hogy gyermekét integrált körülmények között oktassák, s már meg is van a kiválasztott iskola. Ilyenkor érdemes elvinni a gyermek integrálását vállaló iskola befogadó nyilatkozatát. A hivatalos javaslatot azonban – a befogadó nyilatkozatot figyelembe véve – ilyenkor is a szakértői bizottság adhatja meg.

Iskolaválasztás

Az intézmény kijelölésekor érdemes utánanézni, hogy az alapító okirat tartalmazza-e az integrációval kapcsolatos feladatok vállalását. Az sem mindegy, hogy konkrétan melyek ezek a feladatok, hiszen az iskolák általában a fogyatékosság jellege szerint határozzák meg, hogy milyen gyerekeket fogadnak be.  A gyermek után járó megemelt normatíva csak akkor jut el az iskolát fenntartó önkormányzathoz, s onnan az iskolához, ha a gyermek sajátos nevelési igényének megfelelő ellátás szerepel az alapító okiratban! Kérdezzünk utána annak is, hogy az iskola alkalmaz-e megfelelő szakembereket (fejlesztő pedagógust, logopédust, egyéb területen végzett gyógypedagógust, utazó tanárt), akik a gyermek ellátását segítik, illetve biztosítja-e a megfelelő rehabilitációs foglalkozásokat.

Forrás: www.fejlsztoszulok.huwww.divany.hu,

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here